A kiégés nem égő, van rá megoldás
 

 “Soha le nem mondani, soha el nem csüggedni, ha kell, mindig újra kezdeni.” /Kossuth Lajos

1. kiégés iskolavédőnőként

2009 decemberében észrevettem, hogy akkor érzem jól magam, amikor iskolai szünet van, vagy nincsenek gyerekek az iskolában. Ahogy közeledett a hétfő vagy a vakáció vége, szorongtam, kedvetlen voltam.
A vezető védőnőkhöz fordultam segítségért. „Nincs rá szakmai protokoll, egyedül kell megoldanod.”  választ kaptam.

Elmentem szabadságra és jelentkeztem továbbképzésekre: részt vettem 2 cigánymissziói konferencián, Budapesten és Berekfürdőn, valamint egy kiégéssel is foglalkozó alapítványi szimpóziumon.
Ezek segítettek abban, hogy felismerjem a baj okát. Helfer szindróma, így nevezi a szakirodalom. Ez azt jelenti, hogy a segítő szakember akkor érzi jól magát, ha adhat. Ilyenkor előfordul, hogy önmagára nem fordít kellő figyelmet, így kimerül.

Ez történt velem is. A munkaköri leíráson felül jóval többet és többeknek segítettem, közben önmagamra nem ügyeltem, elfáradtam, elkedvetlenedtem. Alapos önvizsgálatot, elemzést alkalmaztam, mire megtaláltam a megoldást.

Szabadidőmet, munkaidőmet szigorúan elválasztottam egymástól.
Én-határaimat újra rajzoltam, betartottam és betartattam másokkal.
Átgondoltam, hogy mit végzek a munkahelyemen, mit az önkéntes munkában és mit otthon.

3 hónapig tartott a gyógyulás, amikor visszatért a jó hangulatom és újra szívvel-lélekkel dolgoztam a 800 gyermek között.

2. kiégés Most jó Szalon tulajdonosaként

A szalont otthonomban alakítottam ki 2 szoba felújításával. A megnyitó 2022 március elején volt, februárban elindítottam a honlapot, kitaláltam a regisztráció, a lebonyolítás, a marketing menetét és megcsináltam. 2 fotóssal egy tv-sel, 2 virtuális asszisztenssel dolgoztam együtt. A megnyitó előtt 2 héttel leállítottuk a regisztrációt, mert már várólistára jelentkezhettek csak az érdeklődők.

Az esemény sikeresen lezajlott. A résztvevők kirobbanóan érezték magukat, nem akartak hazamenni.
10-kor művészteázó,
11-kor masszázsbemutató,
12-kor családállítás csoport bemutató,
13-kor önismereti kör,
18-22-ig tánc maraton volt.

Egy hét múlva azt éreztem, hogy egyikhez sincs kedvem. Megkérdeztem barátaimat mit gondolnak erről, hogy most, amikor elindulhatnak e fenti szolgáltatások, nincs kedvem hozzájuk.
„Biztos az új kihívásokat szereted, ez éltet. Lehet, hogy mást kell keresned.”
„Ha ehhez nincs kedved, legyél író vagy festő.”

Dunaparti sétám közben felismertem, hogy a kiteljesedésem útján a tánc az, ami leginkább lelkesít és nincs nagy baj, csak pihennem kell, valamint objektíven értékelni sikereimet, mielőtt tovább tervezem a jövőt.

Beiratkoztam egy színjátszó körbe, ahol 15 héten át 3 órán keresztül játszottunk.
Engem kicsit ez hozott ki a 2. kiégésemből.

A már másodszor visszatérő gond, figyelmeztet arra, hogy meg van az ideje a munkának és a pihenésnek is.
Színes, gazdag, eseménydús, változatos az életem a szolgáltatások, a szabadidő terén is. Összhangba kerülök magammal, ha a pihenés, a társas kapcsolatok, az Istennel, önmagammal töltött idő, energia minden este mérlegre kerül. 20 éve vezetek naplót, ami szintén segít az egyensúly fenntartásában. Lelkemet az imádság, a csend, az alkotás öröme, szeretteim jelenléte és az önfegyelem/ önelfogadás/ önszeretet tartja épen. Ennek alapja az, hogy tudom: „ELÉG VAGYOK”.
Ezeket azért írtam le, hogy tudd, nem vagy egyedül, ha kiégsz, mindenre van megoldás. Kérj segítséget, ne hagyd, hogy elégj, vagy ellepjenek a hullámok!