Megtaláltam a valódi csendet, a nyugalmat, a békességet, az áldást. Jó itt, jó így, tetszik az, AKI és ahogy VAGYOK.

Ma 5 napos rumi üdülésem végén hazaindulok Szigetszentmiklósra. Újra önmagam vagyok.
A masszázs, a családállítás, a lovak, a séták, az elcsendesedések, a beszélgetések, a spontaneitás felszabadít.

Élem a bőséget, szeretem a hőséget, a napot, ahogy rám ragyog: színeivel újrafesti Lelkem mély bugyrait is, melegével felizzítja a bennem élő parazsat, felszítja szeretetem erejét.
Azok a dolgok, amiket „letettem az asztalra”, kifizetődőek, sokszorosan megtérülnek, az elvetett magok szárba szökkennek, gyümölcsöt teremnek.
Az út, amelyen járok az enyém. Csak és kizárólag -egyedül- én érzem meg ennek mélységét, üzenetét, áldását, rajtam múlik, ebből mennyit osztok meg Veled.

Mivel boldogan, gazdagságban, örömben létezem, jó szívvel juttatok Neked is belőle, hiszen több, mint elegendő az áldás, a meghittség, a dal, a csend a teljesség igényével.
Ez az, ami senkié és mindenkié egyszerre, AKI nyitott rá, kíváncsian elfogadja. Ha már VAGYOK, legyek!

Életem lényege, hogy lehetőségeimet felismerve tovább lépjek, kiszélesítsem határaimat, hagyjam áramolni azt, ami engem hív, megszólít.
Az utamon így haladok tovább: lassan bandukolva, vagy sebesen robogva, de mindig úgy, AKI VAGYOK, időmet legelégedettebben kihasználva, mert nem tér vissza hozzám a tegnapi mulasztásom, a holnapi vágyam pedig elveheti tőlem e pillanat teljes gyönyörűségét.
Ezért előnyösebb, ha MOST élek, érzek, élvezem azt, AKI VAGYOK, úgy ahogyan csak én tudom.

Ez a legfontosabb, ami SZÁMÍT, ez teljesen biztos.
Neked mi és ki az, ami és AKI igazán számít?!