Miért nem vagyok boldog?

Miért nem vagyok boldog?

Körülbelül 30 éve keresem e kérdésre a választ. Most, hogy már több mint egy éve nem keresem, rájöttem, hogy BOLDOG vagyok, ami nálam állapottá vált. Ez idő alatt nem is vettem észre, hogy megszűnt a keresgélés, hogy mikor, kivel, hogyan élhetek meg önfeledt és elengedett pillanatokat. Az élmények, amelyek örömöt, emelkedettséget, vagy épp meghatottságot okoztak – azt hittem, hogy a boldogság pillanatai. Töredelmesen bevallom, hogy tévedtem. Egy évvel ezelőtt találkoztam Valakivel, akivel az első pillanattól kezdve egymásra hangolva és áramlásban vagyunk. Kevesebb, mint egy óra elteltével /kételkedve ugyan, mégis/, megkérdeztem: Lehet, hogy Te vagy az én emberem? Azóta bebizonyosodott, hogy az akkori megérzésem IGAZ volt. Az életem csodás irányt vett, megismertem Őt és az ÉLET valódi arcát, amelyben minden időpillanatban az lehetek, aki vagyok. Álarcok, szerepek nélkül élni pedig nem csak felemelő érzés, de a legnagyobb változásokat indította el bennem és körülöttem egyaránt. Az önbizalmam a helyére került, reális önértékeléssel gazdagodtam. Megtapasztaltam a teljes elfogadás adásának és kapásának ajándékát. Közben az otthonomban kialakíttattam a táncszobát, ahol régi álmom valósul meg: Örömtánc-Műhely-ben találkozunk hétről-hétre azokkal, akik az élet örömeit szeretnék megélni. Barátaimmal, szeretteimmel egy közösségi támogató teret hoztunk létre, ahol jó együtt lenni, ahol, feltöltődünk és késszé válunk az önmagunk és mások teljes elfogadására. Az élet igaz, hogy pillanatokból áll össze, mégis egy folyamat. Az életminőség növekedése, a boldogság állapota mindenkinek saját felelőssége. Nekem sikerült, Neked is fog!