Igaz történet:
Túrázás közben meséltem el egy barátnőmnek, a 10. és a 14. kilométer között, hogy nekem nem volt Moncsicsim. Egy héttel később, a beszélgetésünk és a közös ebédünk után, adott nekem egy csomagot, amiben a képen látható játék volt. Megható pillanatot éltem át.
Ez az igazi odafigyelés, a valódi kapcsolat, amikor egy számodra fontos dolgot valaki megragad belőled, észrevesz, tesz érted: így szövődnek igaz, életre szóló, őszinte barátságok, és talán így tud örökké élni a bennünk lévő gyermek is. Ő az a lény, aki fél, miközben nyugalomra vár;  játékos, ezért örömre vágyik; egyedül van, ezért törődést igényel; aki feltétel nélkül elfogadja, amit hall, mert őszinte szívvel hisz a jóban, védelmet remélve biztonságot igényel. Ismered-e őt, találkoztál-e vele, hallottad-e a hangját, hagytad-e, hogy belevigyen bolondos ötletekbe? Ismerd meg, mert sokat tanulhatsz az élet napos és árnyas oldaláról egyaránt. Megtanítja, hogy ő és te egyek vagytok: te most felnőttként oltalmazod, ő pedig színesíti az életedet. Ha elfelejtetted, elveszítetted vele a kapcsolatot, keress gyermekkori képet, vagy valakit, akivel együtt feleleveníthetitek a múlt kedves perceit. Érdemes elindulni ezen az úton. A benned élő gyermek mindig veled van, vele együtt gazdagabb életed lesz, figyelj rá, adj neki biztonságot,játékos életteret, gazdagodjatok egymás jelenlététől.

“Milyen jó volna mindent visszakeresni; ifjúágunk tarka perceit, szavaink dallamát, ruhánk, hajunk régi színét s az akkori napsugárét, mely szökdelt és fényesedett rajtunk. És minden velünk történtnek elfeledett, nem is tudott okait, melyek ott rejtőznek bizton a kiveszett vagy begubózott napok szürke mélyén a lelkünk valami titkos redője mögött. Jó volna most – mert minden dolog közül e nagy világon magamnak mégis én vagyok a legérdekesebb -, ha itt egyszer színét hagyja minden, és elszürkül körülöttünk a tájék; – csak azokat a napokat vesztettük el, amelyekre nem emlékszünk.”
/Kaffka Margit

Előfordul velem néha, amikor egyedül alszom, hogy ezt a kis Ananász Antit átölelve térek nyugovóra, amit nem a felnőtt Eszter, hanem a kis Esztike igényel.
Jó utat kívánok, a képzelet és a valóság világában egyaránt!