Nincsenek hétköznapi pillanatok. Minden pillanat értékes,
minden pillanat számít valamit, és nem vesztegethetjük el.”
Dan Millman

Igen.

Néhány éve tudatosan figyelek arra, hogy sem a múltam, sem az elvárások ne határozzanak meg. Sok nehéz élethelyzeten vagyok túl, ezek megerősítettek, ugyanakkor megváltoztattak. A vágy a szeretetre, az elfogadásra pedig tartózkodóvá tett. A teljes énemet nem mertem a világnak megmutatni.

  • Hogyan is élhetek szabadon?
  • Ki vagyok valójában?
  • Mi az életem célja, értelme?

Valaki mondja meg hogyan csináljam!

Valaki mondja meg, mi ez az élet!”
LGT

Sokáig ezekre a kérdésekre Istentől, az emberektől vártam válaszokat. Kerestem-kutattam, vártam. Döntések előtt tanácsokat kértem, míg rá nem jöttem, hogy az igazi választ, a VALÓDIT, egyedül én tudom. Felfedeztem azt, hogy a szabadságomat korlátozó kereteket le kell bontanom. Így számba vettem az anyagi, a tárgyi, az érzelmi és a kapcsolati tényezőket, majd a lehetőségeimet felismerve új életet élek:

szabadon szállok a széllel”.
Szulák Andrea

Bátorságra, magabiztosságra találtam azzal, hogy felismertem, ki vagyok valójában.

Szerepeim – a munkám, az anyaság, a nemem – meghatároznak, időmet kitöltik, mégis a lényeg több ennél. Életem célja a kibontakozás és a tudásom átadása másoknak. A legnagyobb dolgot, amit lehet, az életet már tovább adtam. Most arra vágyom, hogy az élettapasztalataimat is megosszam. Ehhez nyitott embereket keresek, akik vágyják a tudást, a bölcsességet, a tisztán látást, a közös gondolkodást, a felszabadult, boldog életet.

Életem értelmének azt látom, hogy a családállításban, a kereszténységben, a védőnői munkában, az anyaságban, a párkapcsolatban megélt és jól működő szakmai és személyes tapasztalataimat továbbítsam. Ezeket a környezetemben változni akaró barátaim már kamatoztatják. Gyere el, kérdezz, hallgass meg, figyelek, beszélgessünk! Az őszinte, bizalomra épülő találkozásban hatalmas erő van.

“Az ember mindig tudja az igazat, azt a másik igazságot,
melyet a szerep, a jelmezek, az élet helyzetei eltakarnak.”
Márai Sándor

 

 

 

 

 

 

[:]