Az alábbi sorokat “csak úgy” kaptam. Örülök, hogy azok közül, akik halljátok a hangomat, néhányan elmondjátok, mit indítanak el Bennetek az interjúk.
Mennyire szükségünk van az elismerő szavakra, hogy továbbra is azok merjünk lenni, akik vagyunk, ki merjük mondani azt, amit gondolunk. Köszönöm, Szilvia! Megerősítést és biztatást kaptam szavaidból!
“Szia Eszter !

😊 Nem tudom, vagy inkább nem akarom😂 magamban tartani, hogy milyen jó a hangod.
Amióta “beszélgetünk”, a fotód alapján nyilván volt egy elképzelésem Hozzád, de ma amikor meghallottam a hangod, azonnal megnéztem, a fotódat, és így hallgattalak tovább. Olyan huncutság, mosoly, báj van a hangodban! Teljesen hitelessé, egységessé tette azt amit képviselsz. Tudod az ezoterikus, csupa pozitív emberek idejét éljük, és itt nem az igazi érzelműekre gondolok, hanem a tucatok, a divatból azzá lévők, (sajnos sok sok rossz tapasztalatom volt ezekkel az emberekkel) az a fajta aki bort iszik vizet prédikál… ezek az emberek, akik miatt olyan sokszor rálegyintek a “ légy pozitív, szép napot, keresd, éld önmagad” dolgokra, mert nem hitelesek. Érzed minden porcikádban, hogy messze állnak ezektől saját maguk is…kicsit hosszasan magyarázom, de remélem érted…

Összegezve: nagyon harmonikus vagy Önmagaddal. Veled jó lehet lehengerbucskázni egy domb tetejéről.”
/Kovács Szilvia Érd