“A kérdésekre igenis van válasz,
a nehézségek legyőzhetők,
a problémák megoldhatók.”
Norman Vincent Peale

Ezeket a gondolatokat ajánlom megszívlelni és elgondolkodni azon, hogy én vajon hová tartozom és milyen módon jelenek meg a közösségi és a valódi térben.
Vezető, követő vagy tag vagyok?

Felvállalom-e magamat, a gondolataimat, az érzéseimet, kiállok-e az értékeim, a szeretteim mellett?
Amikor mások követnek, van-e bennem felelősség értük és tetteimért?
Remélem, hogy egyre többen vagyunk éretten a helyünkön, felemelünk másokat, ha kell, vagy segítséget kérünk, ha itt az ideje! Bízom abban, hogy ezen írás is szívtől szívig, értelemtől értelemig hatol, és méltó fogadtatásra lel. Köszönöm, hogy elolvasod!

 

“Rengeteg segítő csoport működik, melyeknek vezetője, tagjai, követői vannak.
Azt gondolom, hogy a világot mozgatják, a vezetők és a követőik.
Egy díjra jelöltnek lenni szuper dolog, és bárki bármit mond jó érzéssel tölt el, nincs bennem semmiféle irigység, mert tudom hogy sikeressé válni egy hosszú, fáradságos munka eredménye, és akár magánemberként, akár egy csoport vezetőjeként ezt a sikert megtartani, na, hát ez az igazi művészet.
Én azt tartom, hogy egy vezető, s a munkája hatással van azokra akikkel kapcsolatba kerül, és egy csoport vezetője nem “főnök”, hanem úgymond szimbiózisban él a többi taggal, hiszen az általa megtapasztalt megtanult dolgokat megosztva segít, sőt olyan embereket delegál maga mellé, akik leveszik a válláról a terhet, ha éppen más elfoglaltsága van.
Azt gondolom egy igazán jó vezető nem ül a babérjain, hanem állandó mozgásban van, el- és befogad ötleteket (a másokét is), nem hiszi azt, hogy semmi nem működne nélküle, nem a világot készül megváltani, megváltoztatni, nem a világra akar hatni, hanem a környezetére. Természetesen a csoportban a csapatmunkát állandóan fejleszteni kell, és hiszem, hogy egy jó vezető mások “hozzájárulását” a csoport tevékenységéhez, legyen az adomány vagy védelem nyújtása, akár pénzbeli segítség, minden, de minden dolog amely előrébb mozdítja hatékonyabbá teszi a működést, akinek jó ötlete van, bármit is hozzátesz ehhez, arra egy igazán jó vezető minden esetben igényt tart, elismeri.
Vezetők és követők?
Igen meglehet, de hogy ez az állapot így maradjon, ahhoz minden esetben szükség van az emberi kapcsolatok ápolására, és egy jó vezető soha nem megaláz, nem utasít vissza, hanem tudja hogy mik azok a feladatok, amelyeket mások is elvégezhetnek sikerrel, fontos a jelenlétük, posztjaik vagy csak a hozzászólásaik is,mert úgy vélem néha ő egy kicsit mentor is.
Egy jó vezetőt azért követnek és mennek mellette, mert példát mutat, de én azt gondolom, hogy mindenki vezető valahol, hiszen ha szerencsés és családja van, már vannak apró követői a gyermekei, az unokái személyében: így vagy úgy, egy helyes példa mindenféleképpen utat mutat nemcsak nekünk, hanem az utánunk következőknek is.
Sikeresnek lenni, fáradságos munka, de még fáradságosabb ezt megtartani. Díjaktól, elismerésekről függetlenül, én azért fogok szavazni, mert azt és úgy láttam, hogy a jelöltem a sikerek ellenére sem hagyja abba a munkát, nem szállt a fejébe a siker, azt hiszem egy percig sem felejti el honnan indult, talán ezért is tartottam érdemesnek erre, és azért, mert hagyja, hogy mások is fürödjek az elismerésben, és engedi hogy bárki bármikor felvehesse a fonalat, nem irigy, hiszen tudja sem az embereket, sem a sikert nem birtokolhatja, tudja, hogy a hírnév is mulandó, hangsúlyozza, és belátja, hogy valamikor ő is követőként kezdte. Talán ez az egyetlen dolog, ami “magasztos “lehet ebben a történetben.
Munkája alázatos, azt hiszem jellegéből adódóan szolgálat, amely folyamatos tanulás, izgalmas feladatok keresése, alaposság, megfelelő inspiráció, újabb célok, koncepciók, s ezekért keményen dolgozni, azt a vonalat, azt az ideológiát megtartani amiért a csoport valójában létrejött.
Elismerni másokat a csoporton belül, komolyan venni őket, amennyire csak lehet teret adni nekik, megköszönni hogy ők vannak, mert nélkülük nem jönne mellette senki, s ha nem követnék talán, nem lennének sikerek, csak egyedül “sétálgatna”.
Szerintem ilyen egy igazán jó vezető….. Aki nem szégyelli, hogy hol kezdte, nem tagadja meg önmagát nem szégyell másokat, lehetőséget ad arra, hogy aki szeretné élhessen a példájával, és a többiek tudják hogy ebbe a sikerbe, elismerésbe mindannyian beletartoznak, talán így lehet a munka igazán csapatmunka, hosszútávú és időtálló.”
Kovács Rita