“Köszönöm mindenkinek, aki ma itt vagy privátban felköszöntött, gondolt rám, és akármikor, valamikor “ellátogatott” az idővonalamra…..s ha már a köszönőmnél tartok, mert ugye szélsebesen közeleg az év vége, és sokan nem itt töltik majd az idejüket, hanem a családjukkal ünnepi hangulatban……de talán lesz addig valaki közöttetek, aki ezt elolvassa, s talán kicsit elgondolkozik azon, hogy mi minden rejlik-e rövidke szóban, melyet azt gondolom még többet, még többször kellene használnunk.
Én itt most megköszönöm a köszöntéseken túl az ismeretlen embereknek is, akik felsegítettek a földről, orvost hívtak amikor összeestem, de azt is, amikor csak átsegítettek az úton, nem mentek el mellettem egy pillantás nélkül vagy egy kézlegyintéssel.
Köszönetet mondok mindazoknak is, akikkel együtt dolgozhattam még akkor is, ha nem ültem velük az irodában nap, mint nap, akik megkönnyítették a munkámat a távoli asztalon.
Köszönet mindenkinek, aki segített nekem, rajtam, akár ismeretlenül, és teljesen önkéntes alapon, mindenképpen hálás vagyok, s milyen jó, hogy ez a szó is szerepelt a “szótáramban”.
Köszönet a drága Barátnémnak, aki a hibáimmal együtt elfogadott, sokat beszélgethettünk, akire mindig számíthattam, aki azt hiszem néha jobban ismert, mint én saját magamat. Akire felnézhettem, s aki a hívásokkal, találkozásokkal szeretetet, erőt adott, és “felemelt” (nem a szó legszorosabb értelmében).
Köszönöm a barátság érzését, mely egy nagyon erős kötődést váltott ki belőlem, és mindvégig egy nagyon erős kötelék (nem kötél) maradt.
Köszönet az Életnek is azért amit kaptam, amim volt…..nem csak a hajlékért, a tárgyakért, hanem mindenért, amit megtanulhattam, le, és-megírhattam, a sok-sok apró örömért, amelyek naponta “érkeztek”, érhettek, megérintettek.
Hogy szalad, rohan az idő!
…s ugye nem tudhatjuk lesz-e még lehetőségünk kifejezni a tiszteletet, köszönetet, hálát, meg, és-nagyrabecsülésünket, nem tudhatjuk kapunk-e még rá lehetőséget, kapunk-e vagy adunk-e még esélyt magunknak……
Én most mindenkinek szeretnék: Boldog, békés Karácsonyt kívánni, s azt szeretném, hogy soha ne felejtsétek el, hogy három szónak óriási ereje, szerepe van, sok dolgot megváltoztathat, de legalábbis szebbé tehet, ez pedig a: köszönöm, kérem, és a bocsánat.
Köszönöm Nektek!”
/Kovács Rita