Jó reggelt Világ, megtalált a Boldogság!

2019. február 10. vasárnap reggel 7 óra van

Idei évem 38:3, azaz 38 jó és 3 rossz napom volt.
Ez kit érdekel? Engem mindenképpen, először is azért, mert ennek az életnek én vagyok a főszereplője, másodszor pedig azért, mert ha ebben az évben ez az arány marad, akkor elégedett leszek az év végi záráskor. Mégis elgondolkodom azon, hogy annak a 3 rossz napnak mi volt a tanulsága, és ezeket most leírom, hátha így alaposan megtanulom a leckét.

Ki és mi köpött a levesembe?
Ki és mi felel érte, hogy 3 pokoli napom volt?
Ki más, ha nem én?!? Persze ezt csak most, így utólag látom tisztán.
Mi történt?
Elmentem egy ma divatos programra gyanútlanul, mert mindenki azt mondta, hogy ez nagyon jó, és már többször is jelentkeztem, csak valami megakadályozta az eddigieket. Most nem. Ez egy hangtálazás volt. Már amikor odaértem, mondtam, hogy félek, de azt gondoltam, hogy csak az új és az ismeretlen okozza ezt. Azután, amikor kb. 20 perce feküdtem a padlón lévő matracon és zengtek a tálak, kértem a foglalkozás vezetőjét, hogy álljunk meg, mert rosszul érzem magam. Felkeltem, kicsit eltávolodtam a helytől, azaz a szobában lévő ágyra kuporodtam, ahol olyan erős sírás tört fel belőlem, és olyan mély fájdalmat éreztem, amiben nagyon nehéz volt benne lenni és kijönni is belőle. Aztán  oldódott kicsit, és elmúlt, de pokoli volt.
Mi történt?
Pontosan nem is sejtem. Csak azt tudom, hogy mit éltem meg. Ravatalon éreztem magam, majd a sírás, a szomorúság felhozta az apukám és az anyukám temetésének emlékét, amikor 9 éves koromban álltam az ő ravataluk mellett és ugyanígy zokogtam a halál és a visszafordíthatatlan sorscsapás miatt. A keserves sírás és a fájdalom oldódása után hazamentem, de még 2 napig erősen hatott rám ez az “újraélés” élmény.
Miért írtam le mindezt?
Először is: a foglalkozás vezetőjét én nyugtattam meg, hogy ne ijedjen meg, nem történt baj, meg nem felel ezért, másodszor  pedig azért, mert jó, ha óvatosak vagyunk és hallgatunk a belső érzéseinkre. Ha valami nem teljesen oké, akkor hagyjuk ki! A szívünk és az ösztöneink mindig IGAZAT mondanak nekünk, ezekben soha nem fogunk csalódni, csak hallgassunk rájuk! Én azt tanultam ebből a  3 napból, hogy jó, hogy ismerem magamat és még az ilyen emberpróbáló helyzetekből is megtalálom a kivezető utat.
Te hogyan oldod meg a nehéz és váratlan helyzeteket?
Neked ki és mi segít?
Mersz hallgatni a szívedre?
Remélem, hogy igen!
Légy bátor és erős és “mindent” kibírsz, az élet szép, csak merd
ÉLNI!
Boldog és jó arányú éveket kívánok sok-sok szeretettel és áldással!

Érdekel a véleményed!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.