Evezz tovább!

Evezz, evezz az élet tengerén, de vigyázz, ki ne köss a bánat szigetén!
Legyen erőd tovább evezni és a boldogság szigetén kikötni!

Ezek a mondatok anyukám emlékkönyvében állnak.

Ma reggel e vers született bennem:

Szösszenet

40 éve vagyok árva,
többször vágytam a halálra.
Apám önkezével vetett véget életének,
ez az, amit máig nem értek én meg.
Élek, szeretek, félek, evezek.
Egyedül vagyok, mégsem vagyok magányos;
velem vannak ők, akkor is, ha nem látom.
A remény éltet és boldog vagyok,
hogy azt, amim van én is adhatom.

“Abban az évben, bár zsenge gyermek voltam,
anyám magamra hagyott,
ekkor tudtam meg,
mi az árvaság.
Körülöttem mindenki sírt.
Magam némán szenvedtem…
Csak akkor enyhült a fájdalmam,
amikor szabadjára engedtem könnyeimet.
Az este ráborult anya sírjára,
édesen kondult a pagoda harangja.
Akkor értettem meg,
az anya elvesztése
egy világvégével ér fel.”
/Ismeretlen szerző

Zárszó

Szavak nélkül a csend beszél tovább…
Halld meg, mit szól a szív,
szebb, mint amit mondhat a száj!

 

Érdekel a véleményed!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.